Hogyan hat a koronavírus járvány az építőiparra?

Home office? Jó vicc!

 

A kialakult válsághelyzet rengeteg olyan területet érint negatívan, ahol a home office lehetősége nem áll fenn a dolgozók számára. Ahol a gazdasági szegmensek mélyen érintik az alapanyag, a beszerzés költségeit. De, ami a legnagyobb kérdés, hogy egy ilyen helyzetben hogyan tud reagálni az építőipar az időtávok, a szezonális beruházások, és természetesen a már most is érezhető csúszások, elmaradások beláthatatlan következményeire?

 

Mi igyekszünk optimistán állni a helyzethez, ezért első lépésben átgondoljuk, mi az, amin tudunk, mi az, amin nem tudunk változtatni, így sokkal derűsebben állhatunk az ismeretlennel szemben, hiszen stratégiát igyekszünk építeni. A magyarországi vállalkozásokról, különösképp a kis- és középvállalkozásokról elmondható, hogy szemléletben, tervezésben még nem zárkóztak fel a világ felgyorsult ritmusához. Éppen ezért nagyon fontos megérteni, hogy kellő odafigyeléssel és nyitottsággal igen is van kiút a kialakult nehézségekből, hullámvölgyekből!

 

Kivárás, türelem

 

Van, aki jelenleg kivárásra játszik, és ebben az esetben minden elismerésünk előtte! Miért? Mert ez azt jelenti, hogy bölcs és tudatos módon rendelkezik tartalékokkal, képes átvészelni egy nehezebb időszakot a felhalmozott anyagi tartalékok segítségével akár úgy is, hogy egy időre alig dolgozik, vagy csökkentett létszámmal, kisebb munkákkal, a futó ügyek befejezésével is kitart egy darabig.

 

Abban az esetben, ha a kivárás kényszerből történik, vagyis a munkaerőhiány, a magánszemélyek csökkent beruházási készsége és a várhatóan dráguló alapanyagárak miatt egyszerűen nem tud dolgozni a cég, és nem is tudja fenntartani a vállalkozást, akkor csak a jó szerencsében, a kialakult helyzet gyorsabb lezajlásában bízhat. És ez valljuk be, elég kiábrándító, csődközeli állapotot eredményezhet.

 

Minimalizáljunk, optimalizáljunk!

 

A prioritás a nagy többségnél most a veszteségek minimalizálására koncentrálódik. Az, hogy haladékot, hitelt, átmeneti segítséget kapnak a vállalkozások, nem jelenti azt, hogy később fizetőképesek, stabilok maradnak. Mindenkinek elő kell venni most a jegyzetfüzetet, össze kell ülni a vezetőkkel, a dolgozókkal, és közösen megérteni, átgondolni a kialakult helyzet lehetséges hatásait. Könnyen lehet, hogy jó ötletek, jövőbe mutató megoldások is születnek egy ilyen közös gondolkodás során.

 

Már csak azért is fontos több oldalról, több szereplő szemszögéből megnézni a dolgokat, mert az építőiparra amúgy is jellemző munkaerőhiány most még súlyosabbá kezd válni és a piac is visszavesz a lendületéből. Azok, akik több lábon állnak, vagy képesek egy ilyen helyzetben gyorsan reagálni, azoknak várhatóan több esélyük van a túlélésre. Akik pánikba esnek és csak a negatív kimenetelekre koncentrálnak, azoknak kevesebb esélye marad.

 

Mennyi ideig tart ez még?

 

A legnagyobb kérdés, amit sokan tesznek fel mostanában, hogy mégis meddig húzódik el ez a járvány? És a mégnehezebb kérdés, hogy mennyi idő lesz ebből felállni? Nos, az nem kérdés, hogy a világválságok természete szerint ez az időszak is mérséklődni fog, majd újra visszaérünk a hónapokkal ezelőtti szintre, sőt a gazdasági mutatókat ismerve felül is szárnyalhatjuk a korábbi csúcsokat.

 

Az igazi kérdés nem is az, hogy a világ gazdasága mikor tér magához újra ebből a téli álomból, hanem hogy a vállalkozások mikor tudnak újra gördülékenyen dolgozni a visszaállítás érdekében. Ez az első negyedév jelentősen megviseli majd az építőipar egész éves teljesítményét, ez nem kérdés. A tavaszi, nyári hónapok a munkaerőhiány és a várhatóan egekbe szökő építőanyag árak mellett sem a kereslet, sem a kínálat oldalnak nem kedveznek majd. Akár 1-2 évbe is beletelhet, mire a kisebb vállalkozások teljesen regenerálódhatnak.

 

A legfontosabb ebben a helyzetben, hogy lehetőség szerint mindenki igyekezzen higgadt hozzáállást, pánikmentes stratégiai tervezést és a lehető legátgondoltabb biztonsági hálót létrehozni maga körül. Hiszen ennek is, mint minden hasonló válsághelyzetnek vége lesz, az élet nem áll meg, és a legfontosabb, hogy az újabb növekedéskor maradjon még tartalék a talpraálláshoz. Mi úgy vélekedünk, hogy a dolgok hamarosan derűsebbre fordulnak, ez szinte biztos. A kérdés az, hogyan köszöntjük majd az új lehetőségeket.